Pirkadat


                                                                                                             

                                

                                            

                   

            

               

 

                                                

         

             

                     

                     

                                

   

                                           

 

 

    

 

         

          

                                         

                 

  

                                       

 

        Gondolatok az életről, a lélekről, tőlem Nektek:

         

                       

 

Ha abroncsba szorít az idő,
a tegnapok koporsóba
zárnak, s eltemet a magány,
megtört hited keserű
könnye mossa szét
jelened, szemedre árnyat

 

vetnek a félelmek, nézz
az árnyak közé és lásd,
köztük parányi csillag
dereng, az élet fénye,

 

 kivezet a mélyből,
mert holnap új nap virrad...

 

 
 

 

Az éj csendes hullám, meztelen suttogás,
lélegzete szelíd szívdobbanás...
Ha lehunyod  szemed, s kitárt lelked
beissza pőre illatát, a végtelen
nyugalom íze árad szét benned...
  

Sosem bánt, árnyait, szénbe folyt
tengerét csupán Te festheted
torzulttá és fojtóvá...S egyedül
Rajtad múlik, hogy megérezd

 igazi szépségét, s rátalálj
a szabadság kulcsára. Minden

Benned van, Belőled születik...

 

 

 

Angyalok élnek közöttünk, néha mellénk szegődnek,
látjuk, megérinthetjük őket a szeretet erején...
De olykor csak kevés ideig lehetnek velünk,
tanítanak szeretni, nevetni, érezni az élet
igaz ízét...amikor elengedik a kezünket,
a fájdalom holtig gyötör, mégis megtanít
újra lélegezni, mert a könnyek

ködfátyolán át lassan meglátjuk mennyi
mindent kaptunk Tőlük, és megértjük,

mindaz amit adtak örökké bennünk él,
velünk marad, ahogyan ők is lelkünk,
létünk részévé válnak...

Mert Ők Angyalok.

 

Az emlékezés lángját őrizzük, tápláljuk amíg csak
a szeretet él a szívünkben, mert lelkünkben örökké
élnek, akik elmennek...Míg magunkban hordozzuk
létük lángját, sosem halnak meg.

 


A remény átragyog a sötéten, a viharon, a halálon, a könnyek
és a kétség felhőin át...mert Bennünk él mindig.


 


A ma félelembe gyűrt percein túl
a hajnal rezdüléseiből megszületik
a holnap, s felépül a híd egy szebb

jövő felé, csak legyen erős a hited,
kezedben a sorsod.
 

 

Soha ne add fel önmagad és az álmaid!
Szállj szabadon, mint a madár,
ne hagyd, hogy a világ letörje
szárnyaid! Ahhoz, hogy ne csak

létezz, hanem élj, önnön lényeged
őrizd meg, és higgy a sorsodban...járd
a saját utad! Légy önmagad!

 
 


 

Menedék...ahol a lelkek és a szívek összeérnek, ahol megpihen a gondolat,

az idő folyama letisztul, és a csend felemel...
Legyen ez a hely Mindenki számára egy Menedék...

 

 

 

 


 

    

 



 
 


scarlett.honlapepito.hu címoldaláraLap tetejéreOldaltérkép
ingyen honlap
Powered by honlapepito.hu








0,17 mp